Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barátok

2008.06.07

Csak ültem a buszon iskolába menet, azt hittem a mai napom könnyebb lesz mint a többi. igen persze mindenkinek vannak rossz napjai, de hogy ennyire…

Amint beléptem a suli kapuján, mintha valami hideg árnyak szálltak volna felém. A következő pillanatban 2 barátnőm ugrott a nyakamba, majd hangosan üdvözöltek. az árnyak eltűntek, de még mindig éreztem közelségüket. Próbáltam minden mozdulatra figyelni, de egyszerűen a föld nyelte őket. az első órában a tanár közelében tűntek fel, nem szóltam hisz bolondnak néztek volna. Majd egyre közelebb jött felém. elhúztam a fejem és azt kiabáltam menny innen! De nem hagyott a fülembe suttogott egy mondatot: - Vigyázz a barátaidra,mert veszélyben lehetnek .- nem tudtam mire vélni, h mit is kezdjek ezzel a kijelentéssel. Minden egyes léptüket figyeltem próbáltam egész nap nem külön válni tőlük. Majd Lizzy elment egyedül a mosdóba. Nellyvel utána rohantunk, de késő volt! Ott feküdt a női mosdóban holtan, de egy csepp vér nem volt sehol. Zokogásban törtem ki, nekem kellett volna vigyáznom rá, az árny megmondta! Nelly kicsit megijedt mikor az árny szót hallotta. – Mi a baj tán tudsz valamit? – kérdeztem.. de nem felelt. A nap további részében minket haza engedtek. Este álmot láttam:

~ Láttam ahogy Lizzy benyit a mosdóba, és a következő kép már a barátnőm holteste és egy hangos sikítás…~ felugrottam az ágyból és ráeszméltem h nem is hallottunk semmi sikítást. Azonnal tárcsáztam Nellyt. Nem vette fel a telefont. Aggódtam így el kellett otthonról szöknöm h megtudjam épségben van e még. A szobájában nem égett fény, halálos csned volt az egész házban és körülötte. Félelmet éreztem és kirázott a hideg. Valaki a hátamhoz ért, megfordultam, de az alak addigra eltűnt. Haza fele vetettem az irányt mikor Nelly kikukucskált az ablakán. – Mit keresel itt ilyenkor? – vont kérdőre. – Csak jöttem figyelmeztetni h légy óvatos!- és abban a pillanatban Nelly feje a földre zuhant! Felsikítottam! A barátnőm teste mögött aló alak egy női képhez hasonlított. Nem tudtam megvizsgálni csak rohantam, futottam az összes erőmet beleadva! Hirtelen nem tudtam hol vagyok, mintha nem is az én környezetemben lettem volna. Körül néztem a félelemtől és a futástól nagyon leizzadtam. Leültem egy padra óvva magam az idegentől és az árnyaktól! Megláttam egy kicsi pislákoló fényt nem messze tőlem. Azt hittem h tudok segítséget kérni de mikor kezdett az alak kirajzolódni a sötétben. Elé álltam, nem tehettem mást. Ha meg kell halnom egyszer úgy is megtörténik. Megdöbbentem mikor megláttam az arcát… Lizzy volt az. Igen ő, csak azt nem tudtam h tudta megrendezni a saját halálát. Tudta h tudom, most meg kell nekem is halnom! Annyit kérdeztem csupán miért. Nem felelt csak nézett a semmibe, majd kijelentette.

- Ti sose kedveltetek. Nélkülem mindig jól elvoltatok…. …Egyszerűen csak nem bírtam tovább nézni ahogy viselkedtek!- jelentette ki. – De az árny amit láttam?- kérdeztem – Én idéztem meg h próbáljalak figyelmeztetni, mert téged nem szándékoztalak megölni, mert te igaz barát vagy. Válassz vagy meghalsz vagy pedig velem maradsz!- nem tudtam mit mondani, csak álltam és lenézően néztem rá. Elég volt neki ennyi és már csak a hidegséget éreztem, még egy pillantást vetettem immár vértől mocskos arcára. Semmit érzelmet nem láttam rajta csak egy gonosz vigyort. Igen így kerültem a holtak közé. Ott újra találkozhattam a barátnőmmel Nellyvel, de meglepett a következő pillanat amikor Lizzy közeledett felém! nagyon meglepődtem, de tudtam h aki most Lizzy testében él annak már semmi remény nem maradt, egy icipici láng sem h megjavuljon és a pokol legmélyebb bugyrai várnak rá!!!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Május / 2020 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 90080
Hónap: 924
Nap: 17